Akkor miért is házasodunk?

12 éves voltam és abban reménykedtem, hogy egy napon nekem is lesz barátnőm...

13 évesen lett barátnőm, de nem mertem megcsókolni. Más igen.

15 éves koromban jártam egy lánnyal, én már tudtam csókolni, de ebben a kapcsolatban még sem volt elég szenvedély. Úgy döntöttem, hogy életem hátralevő részét egy szenvedélyes nő mellett töltöm el...

19 évesen rátaláltam egy szenvedéllyel teli lányra, de túl emocionálisnak bizonyult. Olyan volt, mint egy királynő egy jól megírt drámában: mindig csak sírt és öngyilkossággal fenyegetőzött. Elhatároztam, hogy egy olyan nőre van szükségem, aki stabilitást nyújt nekem...

25 éves koromra találtam is egy kiegyensúlyozott hölgyet, de eléggé unalmas volt. Abszolút megbízható jellemként semmi sem hozta őt lázba. Az életem egy nagy pangássá vált, úgy gondoltam, hogy izgalomra van szükségem...

27 évesen találkoztam egy izgalmas nővel, de nem tudtam lépést tartani vele. Egyik dologból a másikba kapott, soha sem állapodott meg semmi mellett. Zabolátlanul művelt mindenfélét és mindenkivel flörtölt. Legalább annyiszor éreztem nyomorultnak magam, mint boldognak. Azt gondoltam, hogy egy velem egykorú hölgy jót fog nekem tenni...

30 évesen azt hittem végre megtaláltam az igazit, el is vettem. De neki már késett a biológiai órája. Rá kellett jönnöm, ahogy anyuka lett háttérbe szorultam. Sőt nem is nagyon akart más lenni, mint anyuka. Elváltam. Olyan nő kell, tehát aki még ráér, aki ambiciózus, aki csak engem akar.

37 éves koromban rátaláltam erre a nőre. Zsengén hamvas nádszál, nagy korkülönbséggel. Összeházasodtunk. De neki meg sietett az óra. Jött a gólya és oda lett a nádszál vékonysága. Mégis izgalmas volt. Izgalmas üzletasszony. Félelmetesen izgalmas üzletei voltak. Erénye volt a hűsége. Hűséges volt az elveihez, vagyis hogy nem mindig erényes. El is váltunk

Most 43 éves vagyok, és úgy érzem, lelkileg is érett férfivá váltam. Egészen egyszerűen egy olyan nőt keresek, akinek jó nagy mellei vannak...

FOLYTATÁS A KÖNYVBEN...